A kereszténység hatalomra jutását követően az egész Római Birodalomban -becsmérlően- pogánynak minősítették a nagy ókori (görög, szír, római, perzsa, egyiptomi stb.) kultuszokat. Pogánynak (paganus=vidéki), vagyis vidékinek, primitívnek, mai divatos szóval mucsainak, néha istentelennek nevezték a világszemléleteket, a híveiket, a piramisokat, a Colosszeumot, az Akropoliszt építőket, Szophoklészt, Platónt, Euklideszt, magát a római jogot teremtő kultúrákat. Vagyis az európai kultúra valódi alapjait, gyökereit, valójában mindmáig leglényegét. Hasonló folyamat zajlott le a Kr. utáni ezer körüli időkben nálunk is. De a pogányok -maradjunk ennél az eufemisztikus (szépítő, enyhítő) szónál - sohasem voltak istentelenek. Primitívnek nevezni őket, pedig enyhén szólva is ostobaság. A pogányság nem ateizmus és nem is materializmus. Nem is eretnekség. De nem is hedonizmus. Bár kétségtelen, hogy az élet szépségei, kellemei iránt lényegesen fogékonyabbak, mint a keresztények.
A kereszténység felvétele nem egyszerűen csak vallásváltást, hanem a világnak egy egészen más szemléletét jelentette. A megváltóra, prófétára épülő monoteizmust a világ szakrális egységét megszüntető, azt két világra (Isten és a földi világ) daraboló nézet kerekedett felül a világot a maga egységében szemlélően.A monoteista világszemléletet jól ismerjük. A pogány szemlélet néhány elemét az alábbiakban az alábbiakban fogalmazhatjuk meg:
-Az egész világ egy nagy templom. Az ember minden helyre úgy tekint, mint a hely szellemeinek a lakóhelyére. Az élet a természettel közvetlen kapcsolatban van, mely legegyszerűbb megnyilvánulásaiban is fenséges, elbűvölő és megborzongató.
-A rend és szépség szemlélése, értelmezése. Ami a természet minden megnyilvánulásában jelen van, azt áthatja és felemeli a kultusz rangjára.
-A kozmosznak örök törvényei vannak. Nem istenek adják, hanem az felettük áll. És az ő feladatuk az, hogy beteljesítsék.
-Senki sem birtokolja az igazságot. Az istenek is csak egy-egy arcát.
-Nem a természettől való félelem (!), hanem az iránta érzett hála és adományainak méltánylása a kultusz oka.
-A valóság érzékelése nem mutat az egy és transzcendens Istenre. Istenek, félistenek, titánok, héroszok, emberek (például a görögöknél) egy világot alkotnak. Csak a létszintjük más. De azok átjárhatók, egyik a másikból elérhető. Nincs tehát külön isteni világ. Hanem csak egy olyan területre lépünk, ahol közvetlenül érintkezünk a valósággal, aminek részei az istenek is.
-A lét és a világ, s ebből következően a társadalom is hierarchikus berendezkedésű, szemléletű.
- Az aktuálisan létező dolgok a valóságnak a megérzése.
-Minthogy az ember az istenek szellemének teremtménye is, ezért nincs szükség külön erkölcsi rendszerekre.
Három irányító alapelv létezik: becsületesség, bölcsesség, könyörületesség.
Őseink pogány hite is a fentiekhez hasonló szellemben fogalmazódott meg.
Bognár József - Zsarátnok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése